Egy esős, pénteki reggelre keltett anya. Kivánszorogtam az ágyból, magamra kötöttem a köntösömet, majd lementem a földszintre, ahol Mia várt minket reggelivel. Mia amolyan mindenes lány volt nálunk, Ő takarított, főzött, mosott ránk. Leültem az asztalhoz, ahol megvártuk anyával a fiúkat. Addig megittunk egy teát, és beszélgettünk, hogy mit fogunk csinálni délután. Mivel se én, se a testvéreim nem jártunk iskolába, ezért egyébként nem kellett volna felkelnünk, de anya és apa ritkán voltak otthon a cég miatt, ezért reggelente mindig együtt keltünk, hogy beszélgethessünk velük. Szépen lassan megjött az öcsém, és a bátyám is. Apa éppen tárgyalt egy ügyféllel, ezért mi elkezdtünk reggelizni. Tíz - tizenöt perc sem telt, anya még meg sem ette a müzlijét, de apám berohant hirtelen, és mondta, hogy indulniuk kell. Elköszöntünk tőlük, majd el is mentek. Ez nálunk sohasem volt furcsa, ebben nőttünk fel. Miután végeztünk Josh elment xboxozni, míg Damien a menyasszonyához igyekezett a reptérre. Én segítettem összepakolni Miának, majd mentem felöltözni. Amikor készen lettem, átkopogtattam Josh-hoz, hiszen nemrég lett jogosítványa, és megígértem neki, hogy ma egy amolyan "kocsikázós" napot tartunk. Meglepetésemre, amikor benyitottam a szobájába, Ő már készen várt rám, ezért egyből indulhattunk is. Az Ő kocsijával mentünk, hiszen amióta megvették apáék, szinte használva sem volt. Valahogy a szüleink úgy gondolták, hogy mindenki kap egy-egy olyan kocsit, amilyet szeretne, és az csak az övé, más nem vezetheti. Beültünk az autóba, majd elindultunk nézelődni. Itt - ott megálltunk képet csinálni, hiszen olyan gyönyörű volt a táj, hogy meg kellett örökíteni. Az óra tizenöt ötvenhatot mutatott, amikor csörgött a telefonom. Anya volt az. Legalábbis én azt hittem. Amikor felvettem, egy számomra ismeretlen férfihang szólt bele. Összetörtem lelkileg, testileg, amikor meghallottam, hogy a szüleim már nincsenek többé. Az elején fel se fogtam, majd amikor valóban tudatosult bennem, egy árva szót sem bírtam kinyögni.
A temetés után mindenki ki volt borulva. A bátyám azóta viszi a céget, csak a munkának él. A menyasszonya elhagyta, mert nem foglalkozott vele. Semmivel sem foglalkozik, csak a munkával.
Én a drogokba fojtottam bánatom, és a kocsikba. Ennek félig örülök, félig nem. A kocsim az életem, versenyekre járunk a barátaimmal, akik úgyszintén ugyan olyanok, mint én. Két dolog létezik számunkra ; a drogok, és az autók. Az öcsém? Mivel Ő a legkisebb közöttünk, neki volt a legnehezebb ezt megemészteni. Mindig viszem magammal mindenhova, de neki nem engedem, és soha nem is fogom, hogy abba a hibába essen, mint én, és drogozzon.